A történelem tele van olyan csodagyerekek történeteivel, akik sohasem használták ki potenciáljukat teljesen. Azonban nem sokan hallottak William Sidisről, a 11 éves kisfiúról, akiről sokan azt állították, hogy okosabb volt, mint maga a nagyszerű Albert Einstein. Ő volt a legfiatalabb, akit valaha felvettek a Harvardra. De mi történt vele, és miért nem változtatta meg a világot, ahogy azt oly sokan várták? Igaz története egyszerre lenyűgöző és szomorú. Olvassatok tovább!
Egy zseni első szárnypróbálgatásai
William Sidis 1898-ban született Bostonban, Massachusetts államban. És nem kellett sok idő, hogy a körülötte lévők észrevegyék, hogy Sidisben van valami egészen különleges. Állítólag nyolc éves korára több nyelven is tudott. Az NPR szerint a fiú két éves kora előtt elsajátította az olvasást, és New York Timest olvasott. Többek között beszélt latinul, törökül és héberül is.
A legtöbb beszámoló szerint Sidis igazi matek zseni volt. A számokkal kapcsolatos tehetsége lehetővé tette számára, hogy történelmet írjon. De nem gondolta, hogy pont ez fogja egy életen ét kísérteni.
Még 12 éves kora előtt történelmet írt a Harvardon
Sidis mindössze 11 éves volt, amikor hivatalosan is felvételt nyert a Harvard Egyetemre. Ez az egyetem az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb az Egyesült Államokban, és a világ egyik legjobb iskolájának számít. Sidist már 9 éves korában felvették, de az egyetem tanácsára, vártak még 2 évet, hogy megkezdhesse tanulmányait.
Noha minden bizonnyal történelmet írt a Harvardon, nem érezte jól magát ott. Ezek a tapasztalatok kétségtelenül befolyásolják majd élete hátralévő részét.
Magasabb volt az IQ-ja, mint Einsteiné
Albert Einsteint sokan az egyik legokosabb, ha nem a legokosabb valaha élt embernek tartják. De mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a fiatal Sidis IQ-ja talán kétszerese volt Einsteinének? Becslések szerint az IQ-ja valahol 250 és 300 között volt. Szóval, ha ilyen magas IQ-ja volt, talán a valaha feljegyzett legmagasabb, akkor a világ miért nem ismeri a nevét?
Sidis legtöbb nehézsége a gyerekkorára vezethető vissza, amikor is a szülei mindent elkövettek, hogy a kisfiú tehetsége utat törjön magának, és talán túlzottan tolták előre. Óriási reményeket fűztek a tehetséggondozásba.
Sidis szülei is tehetségesek voltak
Nem Sidis volt az egyetlen okos tagja a családjának. Apja igen híres pszichológus volt, míg édesanyja nagyon tehetséges orvos. Mindkét szülő évekkel Sidis születése előtt más országokból menekült Amerikába. Édesanyja a vallási üldöztetések miatt menekült el Oroszországból, míg apja politikai elnyomás miatt menekült el országából. Nehéz azonban megmondani, hogy volt-e ennek valamiféle hatása a fiatal Sidisre.
Azt is nehéz megmondani, hogy ez befolyásolta-e politikai vagy társadalmi meggyőződését, amikor idősebb lett. Anyja és apja nevelési módszerei azonban szinte biztosan hatással voltak rá.
William szülei a valaha volt legnagyobb tudású emberré akarták nevelni
Az ifjú Sidis oktatása nagyon korán elkezdődött. Szülei köztudottan abban hittek, hogy a zsenialitás tanítható, ezért neki is láttak. Az NPR szerint a család minden megtakarítását térképekre, könyvekre és egyéb oktatási cikkekre költötte Sidis számára, ami végül meghozta a hatását, legalábbis valamilyen módon, mert Sidis még azelőtt elkezdett angolul beszélni, hogy járni tudott volna. Nem telt el sok idő, mire más nyelveket is elsajátított.
Sidis már több nyelven is beszélt, míg a korabeli gyerekek beszédfejlődése csak "gyerekcipőben" járt. Már gyerekkorában olyan dolgokra volt képes, amelyekkel sokan egész életük során próbálkoznak, és kudarcot vallanak.
A kulcs a sikerhez
Sidis apja, Boris annyira biztos volt nevelési technikáiban, hogy egy egész könyvet írt, amelyben megosztotta a fia fejlődési folyamatát. Filiszteus és zseni volt a címe. "Ebben a korai időszakban kell felébreszteni a tudás iránti szeretetet, amely egy életen át fennmarad" - írta. Az 1911-es könyv keményen bírálta az amerikai oktatási rendszert is, mondván, hogy az nem váltotta ki ugyanazt a tanulás iránti szeretetet, mint amit Sidisnél próbált elérni.
"Iskolákban nincs helye a zsenialitásnak. Az eredetiséget elnyomják. Az egyéniséget összetörik. A középszerűség ünnepelt" - írta, hozzátéve, hogy nagyon fontos, hogy az oktatást korán elkezdjük.
Ötéves korában anatómiai könyveket írt
Nehéz megmondani, hogy Sidis apjának módszerei valóban beváltak-e, vagy Sidis egyszerűen zseninek született. Nem vitatott azonban, hogy Sidis hihetetlen eredményeket ért el, még a pubertás kora előtt. A fiú még gyerekként írt egy anatómia tankönyvet, és saját képletet talált ki a történelmi napok számlálására, mindössze öt évesen.
Az NPR szerint Sidis franciául írt verseket, egy saját nyelvet is kifejlesztett, regényt írt, és egy utópisztikus társadalom alkotmányával állt elő. Így nem meglepő, hogy az iskolarendszere nem jelentett kihívást számára.
Hat éves korára 8 nyelven beszélt
Vannak, akiknek a nyelvekhez van tehetsége, ilyen volt Sidis is. Az apja is könynen tanult nyelveket, de Sidis teljesen más szinten volt. Hatéves korára tudott angolul, örményül, törökül, héberül, oroszul, németül, franciául és latinul is. És feltalálta a saját nyelvét. Ha ez nem elképesztő, akkor nem tudjuk, mi az.
Ez is csak azt mutatja, hogy Sidis milyen tehetséges volt, és miért különbözött annyira a többi fiatal csodagyerektől, akik előtte és azóta is megjelentek.
A legtöbb más zsenivel ellentétben, ő minden téren lenyűgöző volt
A legtöbb csodagyerek egy-két területen kiemelkedő csak. Például nem ismeretlen, hogy egy fiatal mondjuk zenében vagy matematikában kimagasló, de más területeken átlagos vagy csak egy picivel átlagon felüli. Életrajzírója, Amy Wallace szerint azonban pont ez tette Sidist olyan különlegessé. Ezt mesélte az NPR-nek: "Az egyik dolog, ami nagyon szokatlan [Sidisben] a többi csodagyerekhez képest, az az, hogy nagyon kevés csodagyerek rendelkezik többféle képességgel."
Sidis szinte minden témában kiváló volt, a költészettől a tudományon át a történelemig és a politikatudományokig. Zseni volt a szó minden értelmében.
Felkészülés a harvardi életre
Boris szemében csak néhány olyan oktatási intézmény létezett, amelyik megfelelő szintű oktatást kínált a fia számára. Ezek egyike a Harvard Egyetem volt. Amikor azonban mindössze kilenc évesen felvették, az iskola azt tanácsolta Borisnak, hogy várjon még néhány évet, hogy Sidis érzelmileg érettebbé váljon. Boris megfogadta az egyetem tanácsát, és megvárta, amíg fia 11 éves lett, hogy beírathassa.
Mint később kiderült, nagyobb hasznára vált volna Sidisnek, ha az apja tovább vár. A Harvardon eltöltött idő egy életen át fájó sebeket hagyott maga után.
Sidis, a Harvard rekordtartója
Sidis mindössze 11 volt, amikor felvételt nyert a Harvardra, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb diák. Ez a rekord még ma is áll. Vannak más csodagyerekek is, akik 12, 13 kezdtek el tanulni az Ivy League iskoláiba, de egyikük sem volt olyan fiatal, mint Sidis. Ennek azonban jó oka van, és köze lehet ahhoz, ami Sidisszel történt később.
Az a tény, hogy Sidis neve mára feledésbe merült, sokat elárul arról, hogy mi történt vele ezután, és arról, hogy a társadalom hogyan emlékszik a valaha élt egyik legokosabb emberre.
Magasabb volt az IQ-ja, mint Einsteiné
Mindent összevetve Sidis rendkívül tehetséges volt, az eredményeit látva ez elég szembetűnő. Természetesen az IQ-ja is nagyon magas volt. Abraham Sperling matematikus és pszichológusnak volt lehetősége IQ-tesztet végezni Sidisen. Később ezt írta Sidisről: „IQ-pontszáma a valaha elért legmagasabb volt.”
Egyes becslések szerint Sidis IQ-ja a duplája volt Einsteinének, míg mások szerint 50-100 ponttal volt Einstein IQ-ja fölött. Akárhogy is, elképesztő még belegondolni is.
Mindössze 11 éves volt, amikor előadást tartott a Harvardon
Nem túlzás azt állítani, hogy Sidis lehetett az egyik, ha nem a legokosabb ember, aki valaha élt a földön. Az IQ-ja magasabb volt, mint Steven Hawkingé és Isaac Newtoné. Tehát nem nehéz elképzelni, ahogy mindössze 11 évesen felsétált a Harvard pódiumára, és előadást tartott a Harvard Mathematical Clubban. Az embereknek elállt a szava.
Természetesen az előadása sem szólt hétköznapi témáról. Lehehengerlő előadása különösen felkeltette egy ember figyelmét, aki aznap véletlenül a hallgatóság soraiban ült.
A briliáns MIT fizikus, Mr. Comstock első találkozása Sidissel
Sidis aznap a négydimenziós testek matematikai koncepciójáról beszélt, ami lenyűgöző volt főleg a korához képest. A hallgatóságban többnyire előrehaladott tanulmányaikat végző diákok és néhány professzor kapott helyet. Az egyik jelenlévő Daniel Comstock volt, aki az MIT oktatója és fizikusa volt. Nem telt sok időbe, hogy Comstock merész jóslatot közöljön a fiatal Sidisről, aki 1910-ben azon a napon a pódiumon állt.
Ez a merész jóslat azonban nem vált be pontosan, annak ellenére, hogy Sidis mindennel fel volt fegyverkezve, amire szüksége volt ahhoz, hogy drámai változást hozzon el a világban, miután elhagyta az egyetemet.
Comstock merész jóslata Sidisről
Comstock később azt írta önéletrajzában, hogy nagyon nagy reményeket fűz Sidishez. Miután 1910-ben találkozott vele, így szólt: „Azt jósolom, hogy a fiatal Sidis nagyszerű csillagászati matematikus lesz. Új elméleteket fog kidolgozni, és új módszereket talál ki a csillagászati jelenségek kiszámítására. Hiszem, hogy nagyszerű matematikus lesz, a tudomány új vezetője a jövőben” – áll életrajzában.
Sajnos mindannyian tudjuk, hogy nem pontosan ez történt. Mégis sokat elárul, ha a világ egyik vezető fizikusa azt jósolja, hogy egy 11 éves gyerek felnő, és teljesen megváltoztatja az univerzumról alkotott képünket.
Mindenhol a címlapra került
Nem telt sok időbe, és a hírek arról szóltak, hogy a valaha volt legfiatalabb harvardi hallgató megkezdte a tanulmányait. Az akkori média gyorsan felkapta a csodafiút, története országszerte magával ragadta az olvasókat. Valójában a média figyelme soha nem tűnt el teljesen. Az ő története olyan volt, amiről akkoriban szinte mindenki hallott. Tény, hogy se Sidis, se a szülei nem gondoskodtak a gyermek a lelkibékéjéről eléggé.
Valószínűleg nem segített abban sem, hogy a diáktársai jobban megkedveljék őt. Valójában a legtöbb beszámoló szerint a Harvard többi diákja meglehetősen rosszul bánt vele.
A népszerűtlen csodafiú
A híres építész, Buckminster Fuller Sidisszel egy időben járt a Harvardra, és amit elmondott róla, nagyjából összefoglalja Sidis ott töltött idejét. "A legtöbb diák őrültnek tartotta. 16 éves volt, amikor megismertem, de a szülei még mindig 12 éves fiúnak öltözve küldték iskolába. Akkoriban egy fiú 14 évesen automatikusan hosszú nadrágot vett fel, de Willy Sidis még mindig kis lord rövid nadrágban és magas gombos cipőben járt be” – mondta.
Wallace, az életrajzíró így nyilatkozott: "A nevetség tárgyává vált a Harvardon. Bevallotta, hogy soha nem csókolozott egy lánnyal sem. Csúfolták és zaklatták, egyszerűen megalázó volt."
Sidis váratlan beszéde a sajtó előtt
A Harvardon óriási eredményeket vártak el a fiatal Sidistől, az ugratásokról szóló hírek ellenére. Érthető, hogy miért követeltek tőle más szintet, zseni volt. A diplomaosztón Sidis beszédet tartott, amelyben elmesélte, mi történt vele, és hogyan érezte magát a tudományos életben eltöltött idő alatt. A beszédet 1914-ben az újságírók előtt tartotta, ami átlagosan kezdődött.
Sidis azzal kezdte, hogy kijelentette: "Tökéletes életet akarok élni", de ekkor a dolgok fordulatot vettek, és az emberek kapkodni kezdték a fejüket. Vajon mi történhetett.
Remetévé válni
Sidis beszédében így folytatta: "Az egyetlen módja annak, hogy tökéletes életet éljünk, ha visszavonultan éljük azt. Mindig is gyűlöltem a tömeget." A pesszimista volt a világgal kapcsolatban, nyilvánvalóan negatív hatással voltak rá a Harvardon szerzett tapasztalatai. Sokan azonban azonnal azon kezdtek töprengni, vajon Sidis valóban el akar-e vonulni a világ többi részétől?
És ha igen, vajon a világ tényleg elvesztette az esélyt arra, hogy ez a fiatal fiú jobbá tegye, csak mert a diákok zaklatták őt az egyetemi évek alatt?
Cölibátus egy életen át
Ha nem lett volna elég az, amit Sidis beszédében elmondott, itt volt egy újabb tény, ami azt bizonyította, hogy Sidis komolyan gondolta a világtól való elvonulást. Felesküdött a cölibátusra. Nem akart semmilyen romantikus kapcsolatot nőkkel. Döntésére kétségtelenül nagy hatással voltak az egyetemi évek alatt elszenvedett zaklatások és ugratások. "Nem akart mást, csak jó messzire elkerülni az akadémiát, [és] egy rendes, átlagos munkát" - írta Wallace Sidis életrajzában.
A következő pár évben az élete olyan fordulatot vett, amire szinte senki, még maga Sidis sem számított. Egy tanári pozícióval kezdődött az egész.
Kiszorították a Harvardról
Ha tanári állás betöltéséről van szó, hol máshol tanítana Sidis, mint a Harvardon vagy egy másik tekintélyes Ivy League Iskolában? Azonban nem ez történt. Sidisnek el kellett hagynia a Harvardot, mert állítólag fenyegetéseket kapott. Így került a Rice Egyetemre, ahol trigonometriát és geometriát tanított, mindössze 17 évesen. Faramuci módon a legtöbb tanítványa idősebb volt nála.
Persze a tanítás nem ment jól, így nem sokkal később Sidis ott hagyta a Rice Egyetemet, hogy visszatérjen abba az iskolába, ahol 11 évesen megkezdte tanulmányait.
Visszatérve a Harvardra
Amikor Sidis visszatért a Harvardra, úgy döntött, hogy más tanulmányokba kezd. Beiratkozott a jogi egyetemre, és persze itt is nagyon jól teljesített, ami egyáltalán nem volt meglepő. Azonban nem sokkal később ismét ott hagyta az iskolát. Ezúttal 1919-ben hagyta ott a Harvardot. Mindenki számára nyilvánvaló volt, aki közel állt Sidishez, hogy valami nincs rendben a fiatalemberrel.
Annak ellenére, hogy jó tanulmányi eredményeket ért el, minden amibe belekezdett arannyá változott, nem tudta megszerezni a diplomáját. Ha ez nem lett volna elég indok a vészhelyzetre, akkor az, ami ezután történt, minden bizonnyal igen.
Társadalmi aktivistaként tevénykedett
Amerika a 20. század elején nem éppen arról volt ismert, hogy védte a munkások jogait. A tömegtüntetések, sztrájkok és szocialista mozgalmak ideje volt. Az egyik ilyen szocialista mozgalom során Sidis azon kapta magát, hogy a munkások jogait mellett tüntet. Le is tartóztatták, miután azt kiabálta: "A pokolba az amerikai zászlóval." Nem tudjuk biztosan, mi volt a letartóztatás jogi indoka, de a törvénnyel való összetűzése újabb hírverést okozott a számára. A tüntetés végül zavargásba torkollott.
Abban sem vagyunk egészen biztosak, hogyan reagáltak a szülei, tekintve, hogy Sidis nem éppen azon az úton haladt, amelyet a szülei szántak neki. Egész életükben arra törekedtek, hogy Sidis zsenialitása a legnagyobbak közé emelje őt.
Sidis bírósági ügye
A szocializmus elleni tüntetések végig söpörtek Amerikán. Szóval, amikor Sidis ügye bíróságra került, amiről a média is beszámolt, az ellenszenv iránta csak nőtt. Kiderült, hogy amellett, hogy pacifista és szocialista, támogatta az orosz forradalmat is. Ez nem sokkal az első világháború vége után történt.
Akkoriban Sidis meggyőződéseit néhányan – köztük sok hatalmon lévő ember – furcsának tartották, ami segít megmagyarázni, mi történt vele ezután.
Boris segíteni akart a fiának, de kudarcot vallott
A bíró először úgy döntött, hogy Sidist 18 hónap börtönbüntetésre ítéli, ami kétségtelenül rendkívül nehéz lett volna számára. Sidis apja azonban közbelépett, és felajánlotta, hogy inkább pszichológiai kezelést kapjon. A bíró beleegyezett, és feltételesen szabadlábra helyezte Sidist. Kétségtelenül sokat számított, hogy Sidis apja, Boris, híres pszichológus volt. Innen Sidist, apja New Hampshire-i intézményébe küldték.
Nem meglepő módon, a dolgok nem úgy alakultak, ahogy Boris remélte. Ha valami, ez valószínűleg még jobban visszavetette kettejük kapcsolatát.
Sidis az apja létesítményében
Sidis szörnyű kritikát fogalmazott meg az apja létesítményével kapcsolatban. Később azt mondta, hogy az ott töltött idő felért egy "szellemi kínzással". Ezen túlmenően nincs sok bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mi történt a létesítményben töltött ideje alatt, de elég egyértelmű, hogy nem élvezte. Amikor kiengedték, csak még jobban felerősödött benne a vágy, hogy a társadalomtól és a szüleitől elzárva kívánja tovább élni az életét.
Nem sokkal szabadulása után úgy döntött, hogy végleg otthagyja az akadémiát, és mindentől távol kezd új életet. A zsenialitásának csak az árnyoldalát érezte, így a döntése érthető volt.
Fizikai munkásként élte a mindennapjait
Az iskola befejezése után Sidis számos fizikai munkát elvállalt. Állítólag még a nevét is megváltoztatta ebben az időszakban. Városról városra költözött, hasonló a munkákat vállalva. Mindezt csak azért, mert ki akarta törölni még az emlékezetéből is az egyetemi éveket. Nem akarta többé a ráirányuló figyelmet és elvárásokat. Ez működött egy darabig. Zsenialitása és története ellenére zökkenőmentesen be tudott illeszkedni a társadalomba.
Azonban soha nem tudott igazán elmenekülni a múltja elől. Nem telt sok időbe, hogy valaki felkeresse a csodafiút, aki gyermekként üstökös csillagként robbant be az akadémia világába.
Sidis New Yorkba költözött
Annak ellenére, hogy megpróbált eltűnni, nem tartott sokáig, hogy egy riporter megtalálja őt New Yorkban, ahol gépkezelőként dolgozott, és körülbelül heti 23 dollárt keresett. A világ tudni akarta, mi történt Sidisszel, akit a valaha élt egyik legokosabb embereként tartottak számon. Kiderült, hogy mindenhol, hasonló munkákat vállalt. Ezalatt az idő alatt azonban nem hagyott fel teljesen tudományos elfoglaltságaival.
Annak ellenére, hogy elzárkózott az emberektől és a tudományos élettől, könyveket írt. Azt azonban soha nem tudjuk meg, hogy élete során mennyit írt valójában.
Saját sorsának kovácsa
Életének ezen a pontján nem igazán érintkezett a szüleivel. Valószínűleg nem tudta nekik megbocsátani a múltban történt dolgokat, és a saját útját akarta járni. Talán ezért is írt egész életében, különösen azokban az években, amikor fizikai munkákat vállalt. 1925-ben adta ki az Élő és élettelen című művét, amely az általa kifejlesztett élet- és kozmoszelméletével foglalkozott.
A könyv nem kapott nagy hírverést egészen 1979-ig, amikor újra felfedezték egy padláson. Az Élő és élettelen című könyv megjelenése után Sidis sok más témában is írt.
Különböző álnevek használata
Nem tudjuk pontosan, hogy Sidis azért írt-e különböző álneveken, mert az Élő és az Élettelen című könyve nem kapott megfelelő elismerést, vagy csak megpróbált távol maradni a reflektorfénytől. Akárhogy is legyen, haláláig még sok-sok könyvet adott ki mindenféle álnéven. Ez azonban egy kicsit bonyolította a dolgokat a történészek és azok számára, akik többet szerettek volna tudni Sidisről.
Az álnevek széleskörű használata egyrészt válasz volt arra, hogy könyve nem kapott megfelelő figyelmet, másrészt egyszerű módja volt annak, hogy a radar alatt maradjon, és normális életet éljen.
Címek az Ő nevében
Bár nem ismert, hogy valójában hány könyvet írt, valószínűleg nyugodtan kijelenthetjük, hogy jó néhányat. Csak két könyvet ismerünk, amelyeket az ő neve alatt adtak ki, és amelyeket felnőtt korában írt. Az első az Élő és élettelen című könyv volt, a második a Törzsek és államok címet viselte. Ez utóbbi az amerikai őslakosok történetével foglalkozott.
Főleg az északkeleti törzsekkel és azok a forradalom előtti és utáni Amerikára gyakorolt hatásával foglalkozik. Soha nem fejezte be ezt a könyvet teljesen. Mindkét publikációját elismerik, még ma is.
Az elveszett Sidis könyvek
Az álnevek széleskörű használata miatt, nem tudjuk hány könyvet adott ki Sidis valójában. Tudjuk, hogy az 1920-as években Frank Folupa néven adta ki a "Notes on the Collection of Transfers-t". Ez azonban közel sem volt olyan komoly, mint néhány más műve, mert az általa nagyon kedvelt villamosok és trolik témáját dolgozza fel.
A szöveg tele van különféle tényekkel és a villamosokkal kapcsolatos apróságokkal. Még versek és meglehetősen gyerekes viccek is vannak benne. Kiderült, hogy Sidis nagyon kedvelte a humort és imádott nevetni és viccelődni.
Élet a radar alatt
Sokan azt állítják, hogy Sidis állandó mozgásban volt, városról városra költözött, és amolyan intellektuális nomádként élt. Amikor lebukott, és az emberek felismert, hogy milyen intelligens, egyszerűen összepakolt, és elindult egy új városban. Sidis ekkorra már annyira idegenkedett a reflektorfénytől, hogy mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne ismerjék fel.
Sidis azonban megértette, hogy bármit is tesz, nem tud elmenekülni a múltja elől, mert valaki mindig megtalálja. Ez a valaki végül a "The New Yorker" riportere személyében érkezett.
Egy riporter Sidis után nyomozott
Wallace szerint a "The New Yorker" azért küldte az említett riporternőt, hogy barátkozzon Sidisszel, és írjon egy cikket a vele történtekről. A riporter megtalálta őt, és 1937-ben kiadott egy cikket, amely részletezte történetét. "Egy matematikai képlet látványa is fizikailag megbetegít" - idézte Sidis. Azt is elmondta, hogy Sidis nem akar mást, csak azt a munkát végezni, amit az elmúlt években csinált. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért gondolta, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ezt válaszolta: "Furcsa, de tudod, bolondok napján születtem."
Amikor azonban megjelent a cikk, Sidis nagyon elégedetlen volt azzal, ahogyan a történetben ábrázolták. A cikk miatt úgy érezte, hogy az emberek őrült remetének fogják tartani.
Sidis végre előbújt a rejtekhelyéről
"Sidis megalázónak tartotta a cikkben szereplő leírást" - írja az NPR. Ezért úgy döntött, hogy előbújik a rejtekhelyről, és első dolga az volt, hogy beperelje a "The New Yorker-t" rágalmazásért. Megpróbálta bebizonyítani, hogy a cikk "súlyos lelki gyötrelmet [és] megaláztatást" okozott - mondta Wallace. A szerencse azonban akkor nem állt mellette, mert a bíróság elutasította az ügyét elsőre.
A perének legfőbb tárgya az volt, hogy a cikk miatt újra a figyelem központjába került, annak ellenére, hogy egész életében kerülni próbálta azt. Most viszont határozottan visszatért a reflektorfénybe.
Újra reflektorfényben
A per miatt újra minden figyelem rászegeződött, a világ újra visszakapta Sidist és a történetét. Az ügyét ma is az amerikai történelem és az adatvédelmi törvény egyik fontos eseteként emlegetik. A több éves erőfeszítés ellenére, Sidis újra a címlapokon találta magát, már nem tudott a világtól elzárva, csendben élni.
Nem csak az ügye, de az élete is fordulatot fog venni a következő néhány évben. Ez idő alatt Sidis folytatta azt, amit az elmúlt néhány évben csinált, fizikai munkát válallt.
Sidis megnyerte az ügyet, majd agyvérzést kapott
Sidis végül győzött a "The New Yorker" elleni perben. Azonban évek teltek el a cikk megjelenése után, csak 1944-ben hozott a bíróság ítéletet. Sajnos ugyanabban az évben agyvérzést is kapott. Érdemes megjegyezni, hogy édesapja is átesett egy agyvérzésen évtizedekkel korábban. Sidis akkoriban a Munkanélküli Kompenzációk Állami Minisztériumában dolgozott, és irodai munkát végzett.
Sidis nem tudott felépülni az agyévérzésből, majd nem sokkal később meghalt. Addig azonban élete nagy részét a saját elvárásai szerint élte.
Sidis öröksége ma
Bár Sidisnek sikerült kizárnia a reflektorfényt az élete nagy részéből, még ma is emlékeznek rá. Legyen szó a csodafiúról, szerzői tevékenységéről vagy az Egyesült Államok jogtörténetében betöltött szerepéről, nevét nem törölték ki teljesen a történelemkönyvekből. És bár élete rövid volt, sokak szerint Sidis képes volt leküzdeni korai nehézségeit.
Legalábbis az életrajzírója szerint. – Azok, akik ismerték, imádták – mondta Wallace. "Szóval azt hiszem, hogy egy traumatizált gyerekből boldog emberré vált végül."